..Alighogy átjutott, már rohant is a király elé. Arthur zihálva állt meg, majd összeszedte magát, odaszaladt a király elé, és így szólt:

-         Emberek jönnek, el fogják pusztítani a világomat, sőt a tietek is! Lebetonoznak mindent, nem lesz élet, nem lesznek virágok, nem lesznek rovarok, nem lesznek villangók! –kiabálta idegesen, majd zihálva összerogyott.
-Van benne valami.. -mondta az öreg király.
Hirtelen valaki ütni kezdte a birodalom kapuját. Egy villangó bejelentette, hogy valaki visszatért a Nekropoliszból. Arthur megérezte, hogy valami nem stimmel itt.
-Ne nyissátok ki, ne nyissátok ki! –kiabálta. –Csapda.. Jaj ne már késő..
Kinyitották a kaput. Ebben a pillanatban vagy egy tucat markoláb szabadult be, van amelyik gyalog, van amelyik egy szúnyogon. Arthur odarohant és félrelökte Holdviolát, nehogy valami baja essen.
-Zárjátok be a kaput! –ordította –Mondtam, hogy csapda!
A kaput gyorsan bezárták, de a beszabadult ellenséget le kellett győzni.
Arthur nem tudta mit tegyen. Meglátta a kardot a kőben. Odarohant, és kihúzta, majd nekiesett az ellenségnek. Bámulatos sebességgel fegyverezte le őket, hogy aztán a villangók meg tudják kötözni a foglyokat.
Majd felkapaszkodott az egyik szúnyogra, felállt rajta, és lelökte a szúnyog lovasát.
Majd ráült a szúnyogra, és onnét lökdöste le a többit.
Hirtelen a szúnyog egy barlang felé vette az irányt.
-Ajaj.. –nyögte Arthur.
-Jajj, ne őt! –kiáltott fel odalenn Tátombák.
Arthur gyorsan belekapaszkodott egy gyökérbe, és így nem zúzta össze magát.
De a gyökér elszakadt, Arthur pedig elkezdett zuhanni, több száz méter magasról.
-Áááááááááááá –sikoltotta rémületében. Majd meglátott maga előtt egy tükröt.. Miro odavezérelte a gépe tükreit.
-Jajj ne már megint.. -nyögött fel Arthur, majd összehúzta magát, és így csapódott rá a tükörre.
Onnan azonnal lecsúszott, és tompa puffanás kíséretében elterült a földön.
Holdviola, az etikett szabályait is elfelejtve, odafutott hozzá.
-Arthur! –kiáltotta, és a fiú fölé hajolt.
Arthur vérzett. A feje sérült meg. Bal karja teljesen kicsavarodott, lehet hogy el is tört. Mellkasát is teljesen összezúzta, néhány bordája is megrepedt. De életben volt, viszont ijesztő látványt nyújtott. Szemei nyitva voltak, de kifejezéstelenül meredtek a semmibe.
Néhány gyógyító szaladt oda hozzá. Az egyik valami aranyszínű port szórt Arthur sebére, mire az begyógyult. A másik normális helyzetbe rakta a karját, majd így szólt:
-Ez nem tört el, csak megrándult. De ne erőltesse pár napig.
A harmadik is felegyenesedett.
-A bordái megrepedtek, belső sérülése nincs.. Pihennie kell.